A válogató: Karsai György

Számomra az alternativitás mint terminus technicus a színházban egyfajta gondolkodásmódot, a bemutatásra szánt drámával kapcsolatos mûvészi hozzáállást jelent.

Nem társulati működési formát, nem előadási helyszínt, nem financiális hátteret és még csak nem is megcélzott közönséget. És legfőképpen nem jelent előzetesen - előítéletesen? - sejtetett más minőségi kategóriát. Mert mindössze kétféle színházi minőség van: , vagy rossz, függetlenül a létrehozás fentebb jelzett körülményeitől. Ezeken belül azután millió árnyalatot, fokozatot, vagyis minőségi különbséget lehet és - bizonyos szerepkörök esetében, mint amilyen a válogatóé is - kell tenni produkció és produkció között. De a kritérium egy adott előadás megítélése esetén soha nem lehet más, csak a létrehozott és a közönség előtt megmérettetett minőség.

Az elmúlt egy év tehát (számomra: ismét) olyan típusú, intenzív színházba-járással telt, amikor nézőként, kritikusként mindvégig arra is hangsúlyosan figyelnem kellett, hogy a látott előadás "fesztivál-érett"-e. Egy szellemi értékek együttesét összefoglaló fogalom - a színház számomra evidensen az - jelzővel való ellátása mindig szűkítő értelmezést jelent. Paradox módon velem most mégis az történt, hogy az alternatív jelzőnek köszönhetően jelentősen bővült azon drámai műfajok köre, amelyekből a szokásosnál jóval több előadást nézhettem meg. Ilyen volt mindenekelőtt a táncszínház (listám szerint harmincöt táncszínházi előadást láttam, ebből négy került a fesztivál programjába), de ide sorolom a báb- és gyerekszínházi előadásokat is (ezekből egyet válogattam be a programba). De az összesen száznegyvenkilenc, ebben az évadban általam látott és értékelt előadás döntő hányada a leghagyományosabb műfajok: a tragédia és a komédia keretébe illeszkedett. Ez persze csak akkor fontos, ha mindenáron kategóriák szerint tekintem át a látottakat. Mert több előadás többek között éppen azzal érdemelte ki a fesztivál-programba kerülést, hogy a műfaji határokon átnyúlva, pontosabban a műfaji jellemzők élvezetes vegyítésével tudott jó értelemben hatni rám - és reményeim szerint ugyanígy fog hatni a fesztivál közönségére is.

A versenyprogram mellett - hála a szervezők és Debrecen város rugalmasságának, nyitottságának - lehetőségem volt egy Bemutatkoznak a műhelyek megjelölésű program beiktatására is, amelynek során az országban működő színművész-képzéssel foglalkozó felső- és középfokú iskolák bemutatóiból válogattam.

Karsai György
egyetemi tanár